2012. február 7., kedd

Karnevál!

Kétség kívül óvodáséknál az év fénypontja a farsang. Két óvodásom lelkesen készül.
Bori balerina lesz, Rózsa tavasztündér (ezen kívül akart még katicabogár, cica, tündérkirálylány, torta, pillangó, indiánlány, anyuka és pókember lenni. A döntés pillantában éppen a tavasztündérnél tartottunk, úgyhogy ennél a momentumnál lestoppoltam a folyamatot, mielőtt túlburjánzik).

Én ugye álkreatív anyuka vagyok, aki a  természetes nevelés híve, én nem veszek jelmezt, hiába tolják az arcomba minden sarkon, mi készítünk. Ennek eredményeképpen másfél hetes munka után és kicsit több pénzzel könnyebben, mint amennyibe két komplett jelmez került volna, még mindig nem vagyunk a  célegyenesben.

De szerencsére leszakadt az ég és térdig járunk a  hóban, amiért is oviszünet van, így legalább a jelmezeket van időnk péntekig befejezni. Ezen a képen a szorgos bocsok éppen a virágtündér kisvirágait vágják ki papírból.

tömbösített poszt

Az történt, hogy letöltöttem a képeket  a kis gépről. Mivel trehány anya vagyok és naplót is csak hébe-hóba írok, ezeket most ide feldobom, hogy meglegyen az örökkévalóságnak.

Nálunk így kezdődik az Advent. Koszorú, mézeskalács és véget nem érő gasztronómiai dilemma. Mindenkit megnyugtatok, remekül sikerült végül a menü, amelyet gondos kutatómunka előzött meg.

Aztán hókiflit sütöttünk Auguszt bácsi süteményeskönyvéből. Újra fellángolt a konyha iránti szenvedély (bár azért könnyebb elvonni a figyelmüket, mint régebben). A lelkes munka ellenére a hókifli legnagyobb részét én fogyasztottam el...
Kiskukták a konyhában. Egyszerűen utálok panírozni, ezért általában nem csinálok semmilyen rántott cuccot. Kivéve, ha az éhes tömeg besegít....




Még nem volt ez a szuperhó, amikor elmentünk a Malomvölgyi tóhoz kicsit sétálni. Nem mondhatni, hogy nagyon strapabíró gyerekeink vannak, általában 5 perc után szokott kezdődni a nyavalygás. Most azonban vagy kinőttek belőle (és még nem nőttek bele a következőbe), vagy csak nekik is jólesett egy kis szabad levegő, de egész jól bírták. Nme mintha olyan nagy túrát tettünk volna, de jó volt.
Drámaian közeledett a jegesedés a tó közepe fele, ahol egy véletlenségből ittmaradt kacsának kinéző állat úszkált. Nagyon izgultunk érte.

2011. november 15., kedd

Anya gyógyít

Be kell számolnom friss sikerélményemről, mert igazából hosszú útkeresés eredménye. Rózsa természetéből fakadóan esendő. (Aki mindenbe gondolkodás nélkül beleugrik, az nagyobb eséllyel üti meg  a bokáját.) Ezért a betegség is azonnal lekapja a lábáról és leteríti átlag két hétre. Visszagondoltam, és nem emlékszem rá, hogy 10 napon belül megúsztunk volna bármilyen betegséget. Kódolva van az évi 3 fülgyulladás és a legalább egyszeri befulladás is. 
Aki ismer, nyilván tudja, hogy alapvetően homeopátia párti vagyok, de egy dolgot sose mertem. Orvos nélkül nem nagyon adogattam még golyócskákat sem. Most viszont merész voltam és váltottam. A kezdőlökés az október közepén hallgatott aromaterápiás előadás volt, ahol Feller Adrienne arról beszélt, amiket régóta én is tudok-gondolok a betegségekkel kapcsolatban, a célegyenesben azonban mindig megfutamodok. Jelentem, most nem futamodtam meg és káprázatos lett az eredmény. Mit csináltam máshogy?
1. Mivel péntek délután volt és szent eskü kötelez, hogy amíg a gyerek feje a nyakán van, nem megyek többet az ügyeletre, eldőlt, hogy hétfőig házilag kell megoldani a betegséget. Láz 39,5.  Ijesztőnek hangzik, de Rózsánál a 38 az nem láz. Szóval nem mentünk orvoshoz, ezért értelme sem volt hogy várjak a kezeléssel. Korábban mindig telefon, időpontkérés, aztán váróban ücsörgés, doki után gyógyszertár, aztán haza, aztán kezdődött a kezelés. Ez testvérek között is legalább fél nap. Ez alatt a lázas gyereket hurcolom a városban és eltelik a betegség kezdeti stádiuma. SZÓVAL: gyorsan cselekedtem.
2. 38 fok fölött még soha nem fordult elő, hogy nem tukmáltam volna bele a kanalas lázcsillapító lónyálat. most nem tettem. Igen, jelentem, 39,5-nél csak beborogattam almaecetes priznicbe a csuklóját. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezt az elvet éjjel háromkor, amikor nem tudott aludni a  láztól, feladtam és egy csecsemő mennyiségű szirupot kapott. SZÓVAL: hagytam a lázat dolgozni.
3. Beadtam az alkati szerét és kiválasztottam a láz típusára megfelelő golyócskát. Valószínűleg helyesen. Ezt egy Oscillococcinummal megtámogatva gyakorlatilag 2-3 óránként megette 8első nap összesen 4 adagot). SZÓVAL: semmilyen kémiai szert nem adtam, és jól választottam, ami homeopátia tekintetében nagyon fontos.
4. És itt a fordulat: 5-ször dörzsöltem be immunerősító illóolajkeverékkel. Kifejezetten vírusra való nem volt itthon, de az a belső gyanúm, hogy az illóolaj volt ennek a gyógyulásnak a kulcsa. Nem tudom, hogy a hatóanyaga, vagy az, hogy minden bedörzsölés előtt megbeszéltük, hogy ez igazi varázsszer és igazi varázsló készítette, hogy meggyógyuljon. Vagy maga a testi érintés, a megnyugtató mozdulat, a békét hozó illat . Valószínűleg ezek mind együtt. SZÓVAL: elhittem, hogy az illóolaj gyógyít és nem lakást illatosít.

5. Talán 50 %-ban ezen múlott. Az első hazaérkezéstől kezdve a láz elmúltáig ketten feküdtünk az ágyban, mesét olvastunk, rajzoltunk. Végig, Ott evett, ott aludt végig vele voltam. SZÓVAL: együtt voltunk és pihentünk egyenletes melegben.

KONKLÚZIÓ: Rózsa életében először másfél nap alatt legyőzött egy betegséget. Ő maga, az ő kis szervezete. Ilyen még soha nem volt, nemhogy majd 40 fokos láz után. Amikor hétfőn elcsattogtunk a doktor bácsihoz, azt mondta, gyakorlatilag nem fejlődött ki a betegség.  Ő a lázzal magyarázta, és megdicsért, hogy nem csillapítottam. Én ezzel az összessel magyarázom. És hogy drága az illóolaj? Ha csak egy torokgyógyszert írt volna (és akkor nem mentem el az antibiotikumig), akkor egy üveg illóolaj felének az árát hagytam volna ott. Nem tudtam volna dolgozni egy hétig.  A üvegcséből kb. 30 csepp hiányzik, a gyerekem pedig hétfőn reggel boldogan és egészségesen az oviban volt én meg mehettem dolgozni.

Persze, én is tudom, hogy valószínűleg nem oldható meg minden ilyen egyszerűen, de az biztos, hogy egy szimpla láz kis vírussal könnyebben és gyorsabban elmúlna, ha otthon maradnánk velük és hagynánk, hogy a dolgok menjenek a maguk útján.

Most épp a másik fekszik kb. 39 fokos lázzal az ágyon, úgyhogy itt az idő, hogy bebizonyítsam az elméletem. Drukkoljatok!

2011. október 23., vasárnap

Kisgyerek nagy dolgokkal

Kis gyerekekkel ugye kis dolgok történnek. A kis dolgok azonban észrevétlenül lesznek egyre nagyobbacskák, jelentőségük pedig akkora, hogy fel sem fogjuk ésszel. Mert ugye mi történik, ha valaki hasonlóan érzékeny csillagzat alatt szül gyermeket, mint amely alatt én szültem Bori nevű nagylányomat? Egy szép napon szembesül vele, hogy megnyúlott  a lába, tetszelegve nézegeti magát a tükörben, olthatatlan tudásszomjával akarja bekebelezni a világot. Aztán egy nap történik valami. Valami, ami szembesít az idővel, a feltartóztathatatlan előre haladással, a dolgok folytonos változásával. Nem engem, hanem őt.
Megmozdult a fog. A jobb első egyes. Kis dolog: majd mozog tovább, aztán kihullik és követi őt engedelmesen többi.
De az ég felé törő sarjadó jegenye megremeg, növése elbizonytalanodik: megijed.
Megijedt ő is. Az időtől ijedt meg. Nem akart már nagylány lenni, nem akart iskolába menni, nem akart hatéves lenni és főként nem akarta, hogy kihulljanak a fogai.
Összenéztünk Apával:  mert lesz itt még iskolakezdés, nővé válás, szerelmi csalódás, kudarc egymás hegyén-hátán. Mimózalelkű kisvirágunk számára megannyi lélekpróbáló akadály.
Jó hosszú utunk lesz.

2011. október 11., kedd

Így nyaral egy fotós család

Amikor az utolsó menyasszony is áttáncolta magát az asszonylétbe, amikor a zenészek az utolsó szombaton is letették a hegedűt (vagy a szintetizátort), a fotós családja akkor megy nyaralni. Persze kabáttal, sapkában, esernyővel.
Szegedet vettük célba, külső körülmények miatt, mert nem vagyok egy Alföld rajongó. Ha számításba vesszük, hogy egész hétvégére zuhogó esőt mondtak, megúsztuk egy szimpla szeles hidegfronttal.
Megtekintettük Szeged szépen felújított belvárosát és annak rendje és módja szerint fellocsoltuk almalével. Csalódottan vettük tudomásul, hogy a hírös szegedi virág cukrászda bezárt, de szerencsére azért nem maradtunk fagyi nélkül.
Ezen kívül elvittük a két majrés gyerekünket a szupernagy csúszdás megafürdőbe, ahol konkrétan sokkot kaptak az elején. Aztán persze élvezték a meleg vízben ázást, de nagy duhajkodásra azért nem adták a fejüket. Én mondjuk nem értem, mit lehet csinálni egy ilyen helyen napokat, mert négy óra bőven sok belőle. Nem vagyok egy wellness típus, de a szabadtéri melegvizes rész az nagyon jó volt, tekintve hogy kint süvített az őszi szél. 
Miután megvolt a saját megítélésem szerint "műanyag" program, mehettünk Ópusztaszerre! Hát ugye "ottan puszta ám igazán a puszta", ahol ugye barátságosan lefújja  fejedet a szél szerintem még nyáridőben is, nemhogy most. Maga a park nekem nagy élmény volt, régen jártam arra és a lányok is nagyon élvezték. Már rég vágytam rá, hogy valami valóban értelmes dolgot mutassunk nekik és megint meggyőztek arról, nyitottak, érdeklődőek, minden felé lelkesedéssel fordulnak. Ez nagyon jó érzés, főleg Bori, aki ugye kora szerint és alkata szerint is fogékonyabb, ő itta magába az élményeket. De mostanában a hebrencsnek és lobbanékonynak, olykor felületesnek elkönyvelt Rózsa is sokszor meglep az okosságával és az érdeklődésével. (Ez már csak azért is fontos, mert a viselkedésével kapcsolatban mostanában ritkán számolhatok be ilyen pozitív meglepetésről.) Vendéglátás terén az élet megállt valahol a kilencvenes évek elején, ezért nagy hasznát vettük volna az előre elkészített szendvicseinknek, amik nem voltak. 
Utolsó nagy az élményekre feltettük a koronát és teljes 6 megállót villamosoztunk, amit a velünk utazó gyereksereg nagy megelégedéssel fogadott.

Ha a fotós nyaral, nem fényképez, úgyhogy néhány rendkívül minőségi saját képpel tudom megtűzdelni ezt a bejegyzést.

Rózsa és az udvari bolond (kissé kínos volt, hogy a Panoptikumban a Rózsa elmélyülten figyelte a jegyszedő nénit, majd megkérdezte, hogy ez minek a szobra)


Apa kocsit hajt - Ópusztaszeren. 



Kockásra fagyott királylányok a hintó hátuljából.


Paprikát fűz.