tömbösített poszt

Az történt, hogy letöltöttem a képeket  a kis gépről. Mivel trehány anya vagyok és naplót is csak hébe-hóba írok, ezeket most ide feldobom, hogy meglegyen az örökkévalóságnak.

Nálunk így kezdődik az Advent. Koszorú, mézeskalács és véget nem érő gasztronómiai dilemma. Mindenkit megnyugtatok, remekül sikerült végül a menü, amelyet gondos kutatómunka előzött meg.

Aztán hókiflit sütöttünk Auguszt bácsi süteményeskönyvéből. Újra fellángolt a konyha iránti szenvedély (bár azért könnyebb elvonni a figyelmüket, mint régebben). A lelkes munka ellenére a hókifli legnagyobb részét én fogyasztottam el...

Kiskukták a konyhában. Egyszerűen utálok panírozni, ezért általában nem csinálok semmilyen rántott cuccot. Kivéve, ha az éhes tömeg besegít....

Még nem volt ez a szuperhó, amikor elmentünk a Malomvölgyi tóhoz kicsit sétálni. Nem mondhatni, hogy nagyon strapabíró gyerekeink vannak, általában 5 perc után szokott kezdődni a nyavalygás. Most azonban vagy kinőttek belőle (és még nem nőttek bele a következőbe), vagy csak nekik is jólesett egy kis szabad levegő, de egész jól bírták. Nme mintha olyan nagy túrát tettünk volna, de jó volt.
Drámaian közeledett a jegesedés a tó közepe fele, ahol egy véletlenségből ittmaradt kacsának kinéző állat úszkált. Nagyon izgultunk érte.