Így nyaral egy fotós család

Amikor az utolsó menyasszony is áttáncolta magát az asszonylétbe, amikor a zenészek az utolsó szombaton is letették a hegedűt (vagy a szintetizátort), a fotós családja akkor megy nyaralni. Persze kabáttal, sapkában, esernyővel.
Szegedet vettük célba, külső körülmények miatt, mert nem vagyok egy Alföld rajongó. Ha számításba vesszük, hogy egész hétvégére zuhogó esőt mondtak, megúsztuk egy szimpla szeles hidegfronttal.

Megtekintettük Szeged szépen felújított belvárosát és annak rendje és módja szerint fellocsoltuk almalével. Csalódottan vettük tudomásul, hogy a hírös szegedi virág cukrászda bezárt, de szerencsére azért nem maradtunk fagyi nélkül.

Ezen kívül elvittük a két majrés gyerekünket a szupernagy csúszdás megafürdőbe, ahol konkrétan sokkot kaptak az elején. Aztán persze élvezték a meleg vízben ázást, de nagy duhajkodásra azért nem adták a fejüket. Én mondjuk nem értem, mit lehet csinálni egy ilyen helyen napokat, mert négy óra bőven sok belőle. Nem vagyok egy wellness típus, de a szabadtéri melegvizes rész az nagyon jó volt, tekintve hogy kint süvített az őszi szél. 

Miután megvolt a saját megítélésem szerint "műanyag" program, mehettünk Ópusztaszerre! Hát ugye "ottan puszta ám igazán a puszta", ahol ugye barátságosan lefújja  fejedet a szél szerintem még nyáridőben is, nemhogy most. Maga a park nekem nagy élmény volt, régen jártam arra és a lányok is nagyon élvezték. Már rég vágytam rá, hogy valami valóban értelmes dolgot mutassunk nekik és megint meggyőztek arról, nyitottak, érdeklődőek, minden felé lelkesedéssel fordulnak. Ez nagyon jó érzés, főleg Bori, aki ugye kora szerint és alkata szerint is fogékonyabb, ő itta magába az élményeket. De mostanában a hebrencsnek és lobbanékonynak, olykor felületesnek elkönyvelt Rózsa is sokszor meglep az okosságával és az érdeklődésével. (Ez már csak azért is fontos, mert a viselkedésével kapcsolatban mostanában ritkán számolhatok be ilyen pozitív meglepetésről.) Vendéglátás terén az élet megállt valahol a kilencvenes évek elején, ezért nagy hasznát vettük volna az előre elkészített szendvicseinknek, amik nem voltak. 

Utolsó nagy az élményekre feltettük a koronát és teljes 6 megállót villamosoztunk, amit a velünk utazó gyereksereg nagy megelégedéssel fogadott.

Ha a fotós nyaral, nem fényképez, úgyhogy néhány rendkívül minőségi saját képpel tudom megtűzdelni ezt a bejegyzést.

Rózsa és az udvari bolond (kissé kínos volt, hogy a Panoptikumban a Rózsa elmélyülten figyelte a jegyszedő nénit, majd megkérdezte, hogy ez minek a szobra)

Apa kocsit hajt - Ópusztaszeren. 

Kockásra fagyott királylányok a hintó hátuljából.

Paprikát fűz.