Mint tisztességes, svájci frankban eladósodott szülők, komolyan vesszük a gyermek gazdasági gondolkodásának fejlesztését (bár, jobb lenne, ha ezeket a készségeket nem tőlünk tanulná meg...) Ezért Bori 5. szülinapja óta zsebpénzt kap. Nagy levegőt vettem és azt mondtam neki, hogy azt vehet rajta, amit akar. Szemem előtt láttam a szivárványhajú pónit, meg a kiskosztümös Barbie-t pincsikutyával, vagyis mindent, amitől tetőtől talpig kiráz a hideg, de amit mondtam, megmondtam.
A hupikék törpikék nálam a pónin innen, a rongybabán túl kategória, tehát fellélegeztem. Bori Törpillát szemelte ki, aki mellé ágy is volt csomagolva a biztonság kedvéért, mert nehéz a törplányok élete. A termék egyetlen baja, hogy elég rossz az ár-érték arány (magyarul pici a törp, de drága...). Szóval gyűjtötte a százasokat Bori szorgalmasan, rá jellemző kitartással. Eleinte nem fogadott el kétszázas a Mamitól, mert nem ugyanolyan, mint a többi, de meggyőztük, hogy jó az neki, ha olyan is van. Néha kiborította, megszámolta, sorba rakta, visszapotyogtatta. A minap pedig elfáradtunk az üzletközpontba és családunkba fogadtuk ágyas Törpillát, aki a szemünk fénye, életünk virága. Bori elindult a fogyasztás útján, reméljük, mértékkel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése