Újra nekifutok ennek a blognak, de ezúttal feladom világmegváltó álmaimat és hagyományos blogot fogok írni. (A hagyományos blog kifejezés lényegében egy oximoron, de mindegy). Szóval, kedvet kaptam Matyi barátnőm páratlan Lujcsika blogjától és megijedtem, hogy a gyerekeimnek nem marad elég emléke, holott dübörög az információs társadalom, ezért megörökítem a családunk hétköznapjait. Előre leszögezem okulva a korábbi tapasztalatokból: nem kell megijedni, ha hosszú hónapokig csend van a blog háza táján, vagy esetleg néhány bejegyzés után befulladok megint. Mindenkinek van keresztje, nekem a rendszerességgel való állandó küzdelem. Szóval örülni kell, ha van itt valami, de nem kell sokat várni.
Valószínűleg jelszavazni fogom, mert a világháló nagyközönségének nincs túl sok köze a Szentendrei család életéhez, erről mindenki fog értesítést kapni, Ha mégsem kapna, írjon e-mailt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése