Ma hallottam a rádióban, hogy tervezik az óvodakötelességet 3 éves korra leszállítani. Ez felpiszkálta a bennem rejlő házisárkányt: most komolyan más dönti el, hogy meddig nevelem családi körben a gyerekemet? Ne nézzen senki demagógnak, pontosan értem mit céloz a törvénytervezet. Tudom, hogy léteznek gyerekek, akinek létszükséglet, hogy óvodások legyenek, mert nincsen más terep, ahol szocializálódhatnának. Tudom, hogy léteznek óvodák, ahol küzdeni kell az intézménynek a fennmaradásért. De a lényeg az, az kellene hogy legyen, hogy egészséges generációt neveljünk. Az egészséges generáció pedig – szerintem – a személyiséghez szabott nevelésben rejlik. Abban, hogy a visszahúzódó, anyás, csendes, félősebb gyerekek maradhassanak otthon, ha lehetőségük van rá, a bulinyulak meg menjenek az oviba, ha már nem bírják otthon a fenekükön. Hogy legyen választás, ne parancsoljon be a törvény szava oda nem illő gyerekeket az intézménybe.
A kérdés egyébként messzebbre visz: az anyaság megbecsüléséhez és annak a megértéséhez, mi múlik rajtunk, édesanyákon a jövő generációjának nevelésében. Szerintem sem a társadalom, de még általában az ember szűkebb környezete sem tartja munkának az otthonlétet, ami egy furcsa, sok évtizedes beidegződés és az ember azt gondolná, már rég kinőttünk belőle. De nem. Meggyőződésem, hogy ez nem csak morális, de gazdasági kérdés is: egészséges generáció jobb, hasznosabb állampolgár. A lelki egészség pedig a gyermekkorban gyökeredzik, de amíg az otthon lévő édesanyára eltartottként tekint a szűkebb és tágabb környezet, ez nehezen megvalósítható.
Azt hiszem, elkanyarodtam az ovitól...
Szóval nem azt mondom, hogy ez úgy ahogy van, hülyeség, de véleményem szerint többek közt erre van a védőnői szolgálat, a szociális munkások, hogy eldöntsék, kinek kell az ovi, és ki dönthet. Ez ugyanis szociális kérdés. Én nem szeretném, ha nem dönthetnék az ösztöneim szerint.
A képen egy vérbeli ovis, meg egy epekedő még nem ovis látható.
Tökéletesen egyet értek.Minden gyerek és minden élethelyzet más.Ami igaz az egyik 3 évesre,az nem biztos hogy igaz a másikra.Mindkét kicsimnél voltam olyan helyzetbe hogy bölcsibe kényszerültem tenni őket.Nekik jó volt,élvezték,könnyen beilleszkedtek,de mikor lehetőségem volt rá,már nem vittem öket.Első kicsi 4 éves koráig maradt bölcsibe.Akkor még nem is tudtam milyen jót tettem neki hogy nem vittem át oviba.Bölibe kevés gyerek van egy csoportba és bőven tudnak velük egyenként foglalkozni.Utánna volt szerencsém gyakorlaton résztvenni oviba és láttam hogy a frissen,otthonról érkező 3 évesek milyen védtelenek a hirtelen kitett változásnak.Rengeteg gyerek,feldolgozhatatlan sok program stb.
VálaszTörlésA hír arcul csapott. Teljes mértékben egyetértek Judittal, mikor azt írja, hogy az anyaság lebecsüléséről van szó. Persze vannak olyan gyerekek, akikkel túrót nem törődnek otthon, maximum bekapcsolják nekik a tévét. De ez egyszerűen felháborító, hogy hogyan jelenthet ki bárki olyat, hogy az én kisfiamnak jobb helye van az oviban három évesen, mert ott foglalkoznak vele. Erre van kitalálva a gyermekjóléti szolgálat. Ha ezek jól működnek, akkor jól működik a szűrés, kinek van szüksége (véleményem szerint) idő előtt óvodába menni. Nagyobbik fiam négy évesen kezdte az ovit, most 5,5 éves, nem látom, hogy emiatt lemaradt volna a társaitól, sőt !
VálaszTörlésMost várom a harmadik babámat, így lehetőségem van még itthon tartani a középső fiamat, aki három éves. Próbáltuk az ovit, de minden nap malacvisítás volt a vége. Hát ez kell???!!! Neki is jobb itthon, velem, akkor miért kell betuszkolni valahova??
Remélem finomítanak még ezen a dolgon egy kicsit, mert a harmadik babámat sem szeretném mindenáron óvodába küldeni csak azért, mert betöltötte a harmadik életévét. Egy három évesnek sokkal fontosabb a szeretetteljes, meleg családi környezet, mintsem a nagybetűvel írt KÖZÖSSÉG, ahol hozzáteszem fele annyit nem tudnak foglalkozni a gyerekemmel(bent töltöttem a csoportszobában egy pár napot, láttam mi megy harminc beszokós gyerekkel) mint én otthon. Akkor meg miről beszélünk??
Judit