AZ ember azt gondolná, hogy ha az ember annyit költözik, mint mi, akkor előbb-utóbb rutint szerez. Hát nem. Van, aki házat örököl, részvényeket, vagy allergiát, én a totymorgást örököltem kis családomtól, ami abból áll, hogy bemegyek a spájzba a fogkefémmel, hogy kivasaljam a ruhákat, de ott meglátok valamit, ami egész más irányba viszi el a következő perceimet, de természetesen ezt a tevékenységet sem fejezem be. Hát én kb így pakolok. Nagyon hatékony. És persze az sem segít, ha az ember lánya a felesleges dolgok egyik felét környezettudatosságból, a másikat pedig indokolatlan szentimentalizmus okán tárolja évekig. Az ember fia meg földöntúli vonzódást érez a kábelek, csatlakozók és mások által kidobott, de semmire sem használható, ellenben terjedelmes műszaki cikkek iránt. Ennek folymányaképpen egy teli autónyi szelektív szemetet, majd egy teli autónyi veszélyes hulladékot szállítottunk el a szeméttelepre. Sajgó szívvel dobtam régóta dédelgetett kimosott tejfölös poharaimat az óriás konténerbe és ez annyira megkeményítette a szívemet, hogy erélyesen leparancsoltam Apát a műszaki cikkes halom tetejéről, ahol talált valami nélkülözhetetlent. Ha az ember a szeméttelepről visz haza dolgokat, az azért már a vég kezdete. Úgyhogy nem vittünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése