Három és fél éve kergetem őrületbe a gyermekemnek ajándékot vásárolni akaró rokonok, barátok, ismerősök tömegét. Szerintem ugyanis borzasztó fontos, hogy mivel játszik a gyerek, mint ahogy az is, milyen tárgyi környezet veszi körül. Az én gyerekeimnek például tizenötször annyi játékuk van, mint amennyi egészséges. Így hiába válogatom meg és cenzúrázom kegyetlenül az ajándékba kapott játékszereket, mi is belestünk a több-kevesebb problémájába. Amikor bemennek a szobába, nem tudják, mihez nyúljanak, le kell venni valamit nekik, hogy észrevegyék. Az pedig már nem szabad játék.
Én minden zenélő, villogó, beszélő játékból azonnal kiszedem az elemet meg a hasbeszélő készüléket, van már egy gyűjteményem. Nem engedek be semmilyen rajzfilmfigurát (mert a legtöbb szerintem vagy idióta, vagy nem meseszerű, élükön Barbie-val, akiről már sok-sok kutatás bebizonyította, hogy egyértelműen káros a kislányok személyiségfejlődésére, sőt sokan a pedofília terjedéséért is őt okolják, ha lesz időm, megkeresem ezt a cikket), kiváltképpen üldözöm Disney összes műveit. Nem tudom, hogy fogom kezelni, ha a gyerek azzal állít haza, hogy Ödönkének is ilyen van és én is kérek. Ennek még előtte vagyunk.
Szerintem mindennél fontosabb megérteni, hogy a játék a gyerekkor legfontosabb tevékenysége, ezen keresztül ismerkedik a világgal a csecsemő, ez határozza meg a világképét a kisgyereknek. Ha a baba felett pörög-forog, zenél, énekel sőt projektorral a plafonra virágocskákat vetít egy egész állatkert, hogyan venné észre a saját kis kezét és a mozgó ujjacskákat? Szerintem ezek a játékok passzivításra nevelnek, amit folytathat a TV és a számítógép ész nélküli használata. Ha a játék annyit tud, hogy megnyomok egy gombot és zenél, megnyomok egy másikat és villog, az jobb esetben semmire nem jó, rosszabb esetben leszoktatja gyereket arról, hogy használja a kezét, az eszét, a kreativitását. Ha nagyon sarkosak akarunk lenni, akkor a gyereknek semmilyen játékra nincs szüksége, hiszen neki minden az: a kisszék, a lámpazsinór, vagy a saját kicsi keze. Bori összegörbíti a két ujját és azt mondja: nézd, süni. És fogalma sincs, milyen fontos dolgot csinál.
Hagyományosan a gyerekek a napjuk nagy részét a szabadban töltötték: futkároztak az udvaron, segítettek a ház körüli munkákban, ha volt játékszerük, azt maguk, vagy a felnőttek készítették nekik. Szükségük volt az egész fantáziájukra és kreativitásukra ahhoz, hogy a fatörzsből ló legyen, a kukoricahéjból meg tündér. Nem akarok demagóg lenni, az én gyerekeim a napjuk egy részét szobában, egy másikat meg a városban töltik, nyilván nem várható el tőlük ugyanez, hiszen máshová szocializálódnak. De mindenképpen innen indul a játék és a legfontosabb: a játékhoz nem feltétlenül kell játékszer, csak egy gyerek...vagy több.
Egy kezemen meg tudom számolni, melyikek azok a játékok, amiket tartósan használnak a lányok, újra és újra elővesznek: a baba, az építőkocka, a dupló, a babaház, a kiskonyha, a hangszerek, papír és színes ceruza. És a kicsi figurák még népszerűek, mert sok mindent tudnak csinálni. Ezen kívül természetesen mindenféle szerepjáték, ami hasonlít a felnőttekére, ezért, ha valaki ajándékot akar nekik venni, valami ilyesmit szoktam mondani.
Jön a karácsony. Jó lenne, ha nem a saját ízlésünk alapján választanánk ajándékot és nem gyerekkori beteljesületlen vágyainkat próbálnánk megvalósítani. A játékipar nagy üzlet, ne mi legyünk az áldozatok...
A mellékelt kép: torta gyertyával.
Én minden zenélő, villogó, beszélő játékból azonnal kiszedem az elemet meg a hasbeszélő készüléket, van már egy gyűjteményem. Nem engedek be semmilyen rajzfilmfigurát (mert a legtöbb szerintem vagy idióta, vagy nem meseszerű, élükön Barbie-val, akiről már sok-sok kutatás bebizonyította, hogy egyértelműen káros a kislányok személyiségfejlődésére, sőt sokan a pedofília terjedéséért is őt okolják, ha lesz időm, megkeresem ezt a cikket), kiváltképpen üldözöm Disney összes műveit. Nem tudom, hogy fogom kezelni, ha a gyerek azzal állít haza, hogy Ödönkének is ilyen van és én is kérek. Ennek még előtte vagyunk.
Szerintem mindennél fontosabb megérteni, hogy a játék a gyerekkor legfontosabb tevékenysége, ezen keresztül ismerkedik a világgal a csecsemő, ez határozza meg a világképét a kisgyereknek. Ha a baba felett pörög-forog, zenél, énekel sőt projektorral a plafonra virágocskákat vetít egy egész állatkert, hogyan venné észre a saját kis kezét és a mozgó ujjacskákat? Szerintem ezek a játékok passzivításra nevelnek, amit folytathat a TV és a számítógép ész nélküli használata. Ha a játék annyit tud, hogy megnyomok egy gombot és zenél, megnyomok egy másikat és villog, az jobb esetben semmire nem jó, rosszabb esetben leszoktatja gyereket arról, hogy használja a kezét, az eszét, a kreativitását. Ha nagyon sarkosak akarunk lenni, akkor a gyereknek semmilyen játékra nincs szüksége, hiszen neki minden az: a kisszék, a lámpazsinór, vagy a saját kicsi keze. Bori összegörbíti a két ujját és azt mondja: nézd, süni. És fogalma sincs, milyen fontos dolgot csinál.
Hagyományosan a gyerekek a napjuk nagy részét a szabadban töltötték: futkároztak az udvaron, segítettek a ház körüli munkákban, ha volt játékszerük, azt maguk, vagy a felnőttek készítették nekik. Szükségük volt az egész fantáziájukra és kreativitásukra ahhoz, hogy a fatörzsből ló legyen, a kukoricahéjból meg tündér. Nem akarok demagóg lenni, az én gyerekeim a napjuk egy részét szobában, egy másikat meg a városban töltik, nyilván nem várható el tőlük ugyanez, hiszen máshová szocializálódnak. De mindenképpen innen indul a játék és a legfontosabb: a játékhoz nem feltétlenül kell játékszer, csak egy gyerek...vagy több.
Egy kezemen meg tudom számolni, melyikek azok a játékok, amiket tartósan használnak a lányok, újra és újra elővesznek: a baba, az építőkocka, a dupló, a babaház, a kiskonyha, a hangszerek, papír és színes ceruza. És a kicsi figurák még népszerűek, mert sok mindent tudnak csinálni. Ezen kívül természetesen mindenféle szerepjáték, ami hasonlít a felnőttekére, ezért, ha valaki ajándékot akar nekik venni, valami ilyesmit szoktam mondani.
Jön a karácsony. Jó lenne, ha nem a saját ízlésünk alapján választanánk ajándékot és nem gyerekkori beteljesületlen vágyainkat próbálnánk megvalósítani. A játékipar nagy üzlet, ne mi legyünk az áldozatok...
A mellékelt kép: torta gyertyával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése