Nemzetközi Babahordozó Hét - Pécs

Túl vagyunk rajta. Megszerveztük a Babahordozó Hetet (két napot) első alkalommal Pécsen is. Szerény programmal, de annál lelkesebben álltunk neki a szervezésnek, végül a Pécsi Napok Örökség Fesztiváljához csatlakozva két standon vártuk a babahordozás iránt érdeklődőket a Sétatéren. Bemutattuk a helyes babahordozó eszközöket, egynéhányat ki is próbálhattak az érdeklődők, meghallgathatták Mády Anna előadását, a nagyobbacskák pedig játszhattak, rajzolhattak kedvükre a stand körül.

Terveztünk még hordozós sétát, meg dúla tanácsadást, de annyira meglepett bennünket az érdeklődők hada, hogy meglepetésünkben e két program elmaradt. Olyan jó érzéssel töltött el, hogy ekkora az igény a hordozásra, olyan párok álltak neki lelkesen Mei Tai-t próbálgatni, akikről sosem gondoltam volna. Szinte alig kellett magyarázni, miért is jó hordozni, láthatóan a fiatal szülők legnagyobb részének igénye van rá, szeretné és ösztönösen jónak érzi a hordozást. Voltak persze elutasító szülők is, nekik más az útjuk.

Szárnyakat kaptam a hordozós héten és meg kell hagyni, lehengerlőek voltunk (Ági különösen). Azt hiszem, én személy szerint elindultam egy úton.

Köszönöm mindenkinek, aki segített: Mády Annának az előadást és a készséges segítséget, Szabó Mikinek, hogy idejét nem sajnálva segített a kiállítás elkészítésében, Kornélnak a cuccolást sűrű napjai között, Apának (az én életemnek a párjának) a csodálatos kiállítást, mamamis társaimnak a hordozókat, lelkes részvételt, a férjeknek és nagymamáknak a fuvarozást és gyerekfelvigyázást.

Képek: http://picasaweb.google.com/pecs.mamami

Mi, a mamamik

Van nekünk egy klubunk. Mielőtt jobban belemerülök a zöldségekbe, írok róla néhány szót, mert sokat fogok rájuk hivatkozni. Azért érdekes, mert néhány éve én a mostani mamamikkal már érintkeztem a virtualitás titkos homályában, aztán elvesztettem a fonalat és teljesen véletlenül egy rádióműsor kapcsán idén ősszel akadtam rájuk ismét. És milyen a sors? Éppen akkor kezdett formálódni a pécsi különítmény, amelynek mostanra én is tagja lettem. A Mamami egy internetes portál, amelyen babahordozásról, textilpelenkázásról és egyéb hasonló, talán úttörőnek számító dolgokról folyik a csevej nap mint nap. Tapasztalatot cserélünk, erőt merítünk egymásból, gyakorlati tanácsokat adunk, szóval a Mamami egy azon kevés dolgok közül, amik jók a globalizációban. Én nagyon sokat kaptam itt sokaktól: megerősítést abban, amiben nehéz széllel szemben menni, segítséget mindennapos problémáinkban és kedves ismerősöket, rendszeres találkákat, gyerektársakat. Szóval szeretjük a Mamamit, még sokat lesz róla szó. A mi helyi istennőnk Szilva, aki a pécsi klubot szervezi (ezúton is köszönet neki). Az ő munkájának köszönhetően ma már nem vagyunk csodabogarak hordozókendőinkkel, mint néhány éve. Három éve, Borival még rajtam kívül egy azaz egy anyukával hordoztunk (legalábbis csak őt láttam az utcán). Nem szeretem a divat szót, de remélem, ebből divatot csinálunk. Klubos képek itt: www.szentendreifoto.hu/mamami