2010. január 3., vasárnap

ünnepek




Megpróbálom behozni magam az ünnepek terén. Mi idén meghirdettük a ne-vásárolj-semmit-karácsonyt, és nagyrészt sikerült is megvalósítanunk. Mindenkinek saját készítésű ajándékot adtunk és mindet a gyerekekkel készítettük. A Jézuska-mesét módosítottuk, 23-án kitettük az ablakba a kész ajándékokat, hogy a Jézuska elvihesse a címzetteknek. Az igazság az, hogy borzasztóan elfáradtunk, mert megint rosszul mértük fel az erőnket és az időnket. De nagyon büszke vagyok rá, mert nem siklott félre, még ha nem is minden részlete sikerült tökéletesen (a mézeskalácsokat elfelejtettem kidíszíteni, csodabonbonok szobahőmérsékleten cseppfolyóssá és ezáltal ajándékozhatatlanná váltak és a spenótos tészta első verziója a kukában landolt). De elkészültek a színes szárított tészták, kinek-kinek ízléséhez igazítva, a fűszerkeverékek, a vaníliás cukor, fotókönyvek.

Jó volt csinálni, mert egyetlen hajtépős vásárlással megúsztuk az ünnepeket, nem vettünk felesleges, használhatatlan dolgokat és az ajándékoknak utóélete van, ami sokat számít nálam, aki híres vagyok a rossz kapcsolatápolásaimról. Személyes, mert dolgoztunk vele, töprengtünk rajta, elrontottuk, újrakezdtük és nem utolsó sorban mindenki kivette belőle a részét. És a legfontosabb, hogy azt hiszem, örültek neki, még ha elsőre meglepő is egy doboz tésztát látni a fa alatt. Apa csodaszép címkéket és kis receptes leporellókat gyártott, fotózta az előkészületeket na és kinyújtotta a keményre sikeredett tésztákat. A lányok gyúrták, gyömöszkölték a tésztákat, Bori keverte a fűszereket, Rózsa meg apró darabokra tördelte a száradó tésztákat.... Ajánlom mindenkinek a házi ajándékokat, segít meg találni az ünnepekben a hangsúlyt, én például nagyon szeretném, ha csak jelképes ajándékok lennének a fa alatt. Csak álljatok neki időben....

3 megjegyzés:

  1. Az ünnepeknek 1 tanulsága volt nalunk is: sokkal előbb neki kell állni az ajándékok készítésének! Elég idegtépő volt az utolsó 1 hét...

    Annyit már sikerült elérnünk a nagyszülőknél, hogy ne vegyenek óriási dobozba csomagolt szuper játékokat, mert nem fér el, és tényleg nem is játszik vele az unokájuk (és a régebbiek is bontatlanul bújkálnak a szekrény mélyén).
    Jan. 11-én ünnepeljük a fiam 5. szülinapját, tőlünk saját készítésű ajándékot kap (falfestmény, manóbaba, kötött pulóver), a nagyszülők ránkbízták a beszerzést, de mindenképpen vegyünk valami játékot.
    Hát döbbenetes, de 4 boltot végigjárva nem találtunk 5 éves fiúnak való normális játékot. Ami szóbajöhetett volna, olyat már kapott korábban. Horror dinoszaurusz, fénykard, hüllők, robotok, távirányításos autó - a férjemmel tanácstalanul nézegetünk jobbra-balra, pár nappal a szülinap előtt.

    Úgyhogy megerősödött bennem az elhatározás, hogy továbbra is sk ajándékot kapnak a gyerekeim, asszem jövőre sem lenne jobb ötletem...

    VálaszTörlés
  2. Szerintem, ha belenő, a legjobb az élményajándék, csak a kicsik még nem igazán tudják értékelni. Elmenni valahová, csinálni valamit, esetleg utána a fotókból lehet emléket készíteni belőle. Az enyémek idén nem kaptak hülyeséget, de pontosan 3 nagy doboz játékot pakoltam ki a szobájukból, hogy beférjenek az újak. A menyiséget még mindig lejjebb kell szorítani.

    VálaszTörlés
  3. Mi is csak sajátkezűket adunk, és nekem is az volt a legnagyobb tanulság, hogy korábban neki kell állni :)
    Nagyon távolinak és furcsának tűnik, hogy valakinek boltban vegyek ajándékot.

    VálaszTörlés