Bori, megnőtt. Csupa kérdés, csupa gondolat. Töpreng, elmélázik, kombinál és a rá jellemző választékos szókinccsel meg is fogalmazza. Anya, hol van Tesz-Vesz város? Hol voltam, amikor te óvodás voltál, akkor még a lábujjadban? Anya, olyan rendetlen vagy, mint az őszi falevelek.... Budapestre mennyit kell utazni, oda lehet menni biciklivel, vagy repülővel kell menni?
A kérdéseken és a kapott, olykor suta válaszokon eltöpreng. A minap például megrettent az időtől.
- Anya, én lehetek mindig óvodás?
- Még sokáig óvodás leszel, amíg el nem múlsz 7 éves.
- De én mindig óvodás akarok lenni.
- Akkor is, amikor felnőtt leszel?
- Mindig kisgyerek akarok lenni. - a szája sírásra görbül, megsejt valamit az időből, az elválásból és még hosszú percekig hajtogatja. - Én kisgyerek akarok maradni.
Mindennap kapunk valami új és meglepő gondolatot, ami kipattan és kőröz körülöttünk elevenségével és igazságával. Nagyon ritkán jegyzem fől, mert általában szaladok az életünk után. Meg hát rendetlen vagyok....mint az őszi falevelek....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése