Május 19-én volt Rózsa egy éves. Az első gyereknél az ember percről percre átéli, hogyan fejlődik, hogyan fedezi fel a világot, figyel minden rezdülésére. A második meg hopp, egyszer csak már nem kisbaba és ezt észre sem vettük. Hogy milyen Rózsa? Igazi napsugár - igazi nő. Tündérbájos, mosolygós, nyitott, mindenkire mosolyog, mindenkit ismerni akar, mindenkinek integet és puszit dob, de jaj, annak, aki keresztezni akarja az akaratát! Egész egyszerűen nincs más, mint amit ő akar. Igazi harcos második gyerek, amit eltökél, azt véghezviszi. És ezzel jól fel is adja nekünk a leckét. Hol hasonlítható ő a mi óvatos és gondolkodó Borikánkhoz, aki háromszor is megnézte, hogy vajon le tud-e jönni a lépcsőn! Rózsa nem gondolkodik, hanem lemegy, ha fejjel előre, akkor úgy. Rózsa minden rezdülése kifele irányul: első "kunsztja" volt az integetés, azóta boldog-boldogtalannak integet és nem tűri, ha valaki nem figyel rá. Csücsül a hátamon és mindenkit levesz a lábáról (persze olyan is van, aki nem hagyja ezt de erről majd máskor). 5 hónaposan felállt, 8 hónaposan lépkedett és 11 hónaposan tette meg az első lépéseket, bár igazából még mindig szereti szorongatni az ember ujját, ha megy. Bár sokfélét hajlamos az ember belehallani, ha őszinték akarunk lenne, csak azt mondja, hogy apa. Nem ér rá a fejlődésben, neki mindent azonnal meg kell kapni és meg kell csinálni, ellentmondást nem tűr. Mindeközben olyan szép, mint egy festmény és olyan bájos, hogy az emberek párás szemmel pillognak utána. Ilyen a mi egyévesünk, nem fogunk mellette unatkozni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése